Nem blues, szigorúan hibrid
Pribojszki Mátyás formációja, a Jumping Matt and His Combo táncra perdítette a közönséget a budafoki bornapokon. A világszerte elismert szájharmonikás büszke az egyedi stílusjegyeire, és viszket attól, amikor blueszenésznek próbálják beskatulyázni.
A szaktudását a kollégái, zenész pályatársai igazolják vissza. Valamit elmond a szóban forgó művészről, Pribojszki Mátyásról, hogy az évek során többek között a Hobo Blues Band, a KFT, a Kowalsky meg a Vega, Caramel és Tóth Vera koncertjein is közreműködött. Nemzetközi fellépésein pedig olyan világsztárokkal is muzsikált többek között, mint Sir Tom Jones, Duke Robillard, Otis Grand, Alex Schultz, Ripoff Raskolnikov, Sir Oliver Mally.
A Jumping Matt and His Combo frontembere tizennégy évesen ismerkedett meg a szájharmonikával, egy bakelitlemez hallgatása során lopódzott be az életébe a hangszer, és akkor el is dőlt a sorsa. – Ahogy a nagy könyvben meg van írva, szerelem volt első látásra, vagy inkább hallásra. Teljesen autodidakta módon tanultam meg játszani a hangszeren, és soha nem vonzott, hogy egy az egyben lemásoljak egy-egy dalt. Én mindig én, azaz Pribojszki Matyi akartam lenni – mondta lapunknak a már több mint tíz éve Balatonalmádiban élő zenész. Hozzátette, van budafoki kötődése. – A Budafoki úton volt egy nagy raktárunk, mert régebben hangszer-nagykereskedéssel is foglalkoztam, és természetesen Pusi, azaz Puskás Csaba, a Budafok Big Band művészeti vezetője révén is fűznek szálak Budafokhoz – folytatta a szájharmonikás, aki a Grunting Pigs (magyarul: Röfögő Malacok) nevű formációval, a gitáros, Szász Dani társaságában is fellépeget olykor.
S hogy milyen stílusban muzsikál? Ebben a mindent kényszeresen bekategorizálni akaró világban nehéz erre válaszolni. Bár ha valaki azt mondja, hogy blues, azzal Pribojszkit ki lehet kergetni a világból. – Kilencvenkilenc százalékban saját, angol nyelvű számokat játszunk. Ez kétségkívül bluesalapú zene, amiben megjelennek a 60-as, 70-es évek jegyei, sőt, a korai, bigott jazzie is. Tulajdonképpen hibrid stílust képviselek, egy-egy zenei kritikus sem tudja bepozicionálni a zenénket, mert vannak benne érdekes fordulatok, és a dallamvilág alapján is nehéz értelmezni. A szájharmonika nem csak bluest jelent, a popzenében is elvitathatatlan a szerepe, Boy George-tól kezdve rengetegen használták a hangszerben rejlő lehetőségeket. Én is a sokszínűségére vagyok büszke – mondta a népszerű zenész.
(Szilágyi László)
